HOGY MŰKÖDIK AZ OLAJFINOMÍTÓ?

A legtöbb ember az olajiparral csak a szakma „kirakatában”, a benzinkúton találkozik. Ezt azonban sok lépés előzi meg. Meg kell találni a föld alatt rejtőző ásványolajat, és fúrással a felszínre hozni. Ez a kutatás és kitermelés (idegen szóval az „upstream”).

Az olajfeldolgozás (idegen szóval a „downstream”) több lépésből áll: az olajat csővezetéken elszállítják a finomítóba, ahol üzemanyagokká és más termékekké alakítják, az üzemanyagokat szétosztják a töltőállomások között, ahol az értékesítés történik. Természetesen, az „olajkúttól” a „benzinkútig” mindegyik lépésre szükség van. A lánc legbonyolultabb eleme azonban az olajfinomító, ahol az olajban levő (parafinos, nafténes és aromás) szénhidrogéneket csoportokba rendezik. Az olajfinomítók kialakítása nagyon eltérő lehet az egyszerű fizikai szétválasztástól a bonyolult kémiai átalakításokig.

Az első lépés azonban minden finomítóban az, hogy a beérkező olajból eltávolítják a szennyezéseket (sók, ásványok, víz), majd atmoszférikus desztilláció következik, melynek termékei a gázok („propán-bután”), a (nyers) benzin, a petróleum, a (nyers) gázolaj és a desztilláció fenékterméke, a pakura. A benzin és a gázolaj előtt azért szerepel zárójelben a „nyers” szó, mert ezekkel az üzemanyagokkal egy mai autó nem működne. A pakura vákuum desztillációra kerül, ekkor állítják elő a különböző kenőanyagok alapját jelentő olajat, a fenékterméket jelentő bitumenből pedig az aszfalt készül. Ez a „szeparációs folyamat” minden finomítóban meg van.

Azokat finomítókat, ahol atmoszférikus és vákuum desztilláción kívül legfeljebb néhány átalakítást végeznek, még egyszerű (idegen szóval „hidroszkimming”) finomítóknak hívjuk. Ma már nagyon kevés van belőlük (pl. a Zalai Finomító). Jellemzőjük, hogy a termékeloszlást a nyersolaj összetétele határozza meg. Az úgynevezett „konverziós” finomítók tartalmazzák az egyszerű finomítók minden elemét, de számos átalakító (konverziós) egység is van bennük, melyek célja a termékelosztás megváltoztatása.

Az átalakítás célja az, hogy alacsonyabb értékű termékekből minél értékesebbeket (pl. benzin, gázolaj) állítsanak elő. Ilyenekből világszerte sok van, nálunk ilyen a Tiszai Finomító. Az úgynevezett „mélykonverziós” finomítók egyre általánosabbá válnak (Magyarországon ilyen a Dunai Finomító), ahogy nő az igény a könnyű, tiszta termékek (pl. benzin, gázolaj) és csökken a nehéz, nagy kéntartalmú termékek (pl. fűtőolajok) iránt. Az ilyen típusú finomítókban további (maradék) átalakító egységek (pl. kokszoló, hidrokrakkoló) is megtalálhatók. A finomítóba egy anyagáram (az olaj) lép be és számos termékáram (üzemanyagok, fűtőolajok, kenőanyagok, bitumen, koksz stb.) lép ki.

Egy-egy finomító hatalmas mennyiségű, több millió tonna, olajat dolgoz fel évente, és erősen leegyszerűsített működését a lenti ábra mutatja. (A könnyebb érthetőség okán kimaradtak olyan alapvető egységek, mint az áram-, víz-, gőzellátás, a szennyvízkezelés vagy a kén kinyerése). A valóságban sokkal bonyolultabb a helyzet; ide kattintva a Dunai Finomító (még mindig egyszerűsített) folyamatábrája látható